Küzdősportok vs. súlyzók II.

Mivel a küzdősportok vs. súlyzók a legolvasottabb post a blogomon,gondoltam írok még egy rövid szösszenetet a témában…

A test erősítésében akár súlyzóval történik, akár nem, az esetek 90%-ban, a teljes testes edzés a megoldás. Amit már évezredek óta tudtunk, a versenyszerű testépítés divatja borította fel, az osztott edzés elmélettel, mivel a versenyzőknek több órán keresztül kellene edzeniük, ami már izomleépítő hatással bír. Ezáltal, tévesen az osztott rendszer hétköznapi emberek közt is gyökeret vert, divattá vált és az elmúlt évtizedekben szinte kizárólagosan elfogadott lett. A szétbontás csak testépítőknek való. Az egésztest rendszer szerencsére már a testépítők körében is újra terjed, és az amatőr sportban belátható időn belül átveszi a fő szerepet. Az emberi test, egy egészként működik, és eszerint is kell edzeni. A teljes testet felölelő megközelítés jobban működik, legyen a célod több izom, nagyobb erő, hatékonyabb energia rendszerek,vagy ezeknek a kombinációja. Nem beszélve arról, hogy sokan heti 3 alkalommal jutnak el edzőterembe. Az osztott edzéstervükkel, kb. heti egyszer edzik meg a különböző izmokat, és ha ilyen”gyakran” kapnak az izmok terhelést,  akkor a havi fejlődésük igen kevés eredménnyel jár.

(Küzdősportolóknak: A modern teljes test edzésből max. 1 nap alatt regenerálódik a szervezet, tehát ha valaki hétfőn súlyt emel, kedden valamilyen küzdősportot űz, szerdán újra súlyzózik, csütörtök megint mehet küzdősport edzésre. Osztott edzésnél,izomlázzal,fáradtan tudsz másnap menni, a fő sportodra.. s ez bizony nem a megfelelő eredményhez vezet…)

Bigger, Stronger, Faster

Most néztem ezt a filmet…megdöbbentő volt számomra,csak egy példa Louie Simmons (Westside Barbell),bevallja,hogy 36 éve él anabolikus szteroidokkal…

Miről szól a film?
Íme a leírása a kultblogról…

“…Chris Bell saját magán és családján keresztül mutatja be az anabolikus szteroidok közvetlen és közvetett hatásait, a háttér felgöngyölítése közben pedig legalább annyira fontos szerepet játszik a személyes hangvétel, mint az, hogy az utánajárás során a doppingügy elég neves szócsöveit halljuk megszólalni pro és kontra egyaránt.

Az alaptörténet onnan indul, hogy Chris bátyjával és öccsével közösen imádják az igazi amerikai hősöket: ők Arnold Schwarzenegger, Hulk Hogan és Sylvester Stallone. Elhiszik, hogy a hatalmas, dagadó izmok a kemény munka eredményei, majd a pufi, a kicsi és a tanulási zavaros nekiállnak gyúrni. Így lesz az egyikből pankrátor, másikból súlyemelő bajnok, a harmadik pedig az első doppingadagnál a homlokára csap, azt mondja, hogy what the fuck, és nekiáll dokumentumfilmet forgatni arról, hogy akkor most hogy is van ez. Út közben találkozik a kondisokkal, akik nem értik, miért akarják lecsukni őket olyasvalamiért, amihez csak nekik van közük, és eleve a nagy anti-szteroid mizéria az élsportolók miatt van, akik amúgy a szűk öt-tíz százalékát adják a szteroidfogyasztóknak. Aztán találkozik a doktorokkal, akik megmondják, hogy fel van fújva az egész, a szteroidok pedig legalább tízszer annyi betegség gyógyításában segítenek, mint amennyi baj van velük a “kozmetikai” felhasználók körében. Aztán jönnek a kontrások, köztük egy vezető politikus, akinek, mint kiderül, fingja sincs a hatályos törvényekről, és azok, akik az amerikai álom fonákját kapták, mint például az az apa, akinek a fiatal fia a teljesítményhajszolás közben lett öngyilkos. Közben pedig fel-felvetődnek a kérdések, mint hogy miért pont azokat húzzák a szteroidhasználat miatt, akik izomnövelésre használják, mikor közben ezer más módon élnek vissza ilyen szerekkel a pornóipartól a hadseregig?Vagy vajon nem tisztességtelen verseny-e, amikor a golfbajnok Tiger Woods megműtteti a szemét, hogy kétszer olyan jól lásson, mint egy jó szemű, egészséges ember?

A film szummája, a megszólaltatottak nyomán, különös módon abba az irányba húz, hogy a szteroidok közel sem olyan veszélyesek, mint általában mondják, de Chris Bell szomorú kiábrándulása az amerikai hősökből megtartja a balanszt, és jelzi, hogy valami mégiscsak nagyon nincs rendben. Sem a méteres bicepszátmérő, sem pedig a felfújt médiavisszhang oldalán. Az ellentétek közé pedig dob néhány olyan összefüggést is, amelyek humorosra hangolják a kényes kérdéseket. Mint hogy például miért áll értetlenül a doppinghelyzet előtt az a George Bush, akinek a saját tulajdonában álló baseball csapatában két illegális szereket használt és lebukott sztársportoló is van, ráadásul mindkettő azt vallotta bíróság előtt, hogy természetesen a tulajdonosok és edzők tudtak a dologről, hiszen tőlük kapták a pénzt a cuccra. Vagy ott van az a Schwarzenegger, aki kormányzósága óta egykori edzőtermében is leszedette a róla készült képeket (pedig sokan a hely ilyenformán legendás mivolta miatt jártak oda), és hangzatosan elítél minden “tisztességtelen” versenyt, holott bevallottan ő is használt szteroidokat, és a mai napig a fő szponzora a világ egyik legnevesebb body builder versenyének, ahol dícséri a dagadó izmokat, mint az igazi, nyers, amerikai erőt.
Chris Bell sokakat próbára tett a filmjével. Első körben saját családját, amelyen belül anyja például kisebb összeroppanáson ment át, mikor megtudta, hogy az összes gyereke szteroidokon él, aztán vélhetőleg a politikusok sem veregették meg a válát elismerően, miután vágás nélkül adta be azokat az interjúkat, amikben sok köszönet nincs. És hogy végülis megérte mindez Chris Bellnek? Gondolatébresztő gyanánt biztosan. Viszont a szomorú végkimenetel az, hogy a dolgok már csak ilyenek, és valószínűleg semmi sem fog változni. Mert egy olyan közegben, ahol mindenki szerekkel fújja fel a teljesítményét, ha jó akarsz lenni, megszöksz vagy megszoksz, és ezen semmilyen törvényerejű próbálkozás nem fog változtatni. És ha ezek tükrében már csak az emberek józan ítélőképességére hagyatkozunk… Hát igen, akkor ez ennyi.”

Pakk a fa alá…

Jó barátom,Kincses Zoltán (..ő írta a Bakkermann forgatókönyvét..)versével kívánok minden kedves olvasónak és barátomnak meghitt és boldog karácsonyt!

Pakk a fa alá

Karácsonyi csoda

Fehér volt az Advent, de nedves a Karácsony,
Ám nem érződik ez a mákos kalácson.
Kisült már a bejgli, tekereg a béle,
Jó töltött káposzta jön majdan esteebédre.
Hajlik a angyalhajas ága,
Mosolyra is görbül a kis Jézuska szája.
Ha jó volt a vadászat, fő a fácánleves,
A vaddisznó pörkölt is, s hozzá bor is, veres.
Adventi koszorút tart fenn a szarvasagancs,
S az asztal közepén szegfű helyett narancs.
Változott az idén a szelek járása,
A Viharsarokban ez is a szokása.
Kormányváltás ide, s világválság oda,
Lepjen el bennünket a karácsonyi csoda.
Szeretettel teljék meg a keblünk, s szügyünk,
De azért nem kéne, hogy mindent összeegyünk.
Rácpontyot tárkonnyal, rigót a raguval,
S mint a Kisgömböc, végzünk egy faluval.
A lelkünk is töltődjék, és ne csak a bendőnk,
Így lesz sikeres majd a boldog Újesztendőnk.

Kincses Zoltán
2010. december 24.

Boldog Karácsonyt!

Márai Sándor gondolataival kívánok Nektek Békés Ünnepeket!

“Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen. (…)
Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása
és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a
régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi
vad örömmel ünnepeltek!
Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.”
Márai Sándor

Hosszú Katinka…

A válogatott különítmény legkiválóbbika a zárónapig két – egyformán Európa-csúccsal kiharcolt – bronzzal „színesítette” a medálkészletet, és a vasárnapi zárónapon 400 m vegyesen szerzett aranyérmet Rómában.
“Tényleg abba akartam hagyni az úszást, elegem lett a faltól falig hosszakból, kissé belefásultam abba, hogy odahaza egyedül úsztam. A Los Angeles-i ösztöndíj mindent megváltoztatott körülöttem. Szeptembertől a Dél-kaliforniai Egyetem hallgatója vagyok,
olyan úszócsoportba kerültem be, amelynek tagja például az olimpiai bajnok Rebecca Soni. Együtt edzünk, versenyzünk, s mind jobb lett a helyzet, az új edzőnél már súlyzós tréningeket is elkezdtem végezni, ilyenek egyáltalán nem voltak korábban. (!!!)Átalakult az étrendem is, zöldségek, fehérjék kerültek előtérbe, az evésre, az alvásra mind jobban odafigyeltem, s hónapról hónapra egyre többet fejlődtem.”

Teljes cikk…

Sosem tudhatod…

1969.-ben, a világ egy emberként figyelte az Apolló programot és a Holdra szállást. Minden TV csatorna és adó a nagy eseményt közvetítette. Neil Armstrong kilépett a Hold felszínére, majd elhangzott az azóta már szállóigévé vált első mondata: “Kis lépés egy embernek, hatalmas lépés az emberiségnek!” Majd néhány másodperc múlva mondott még valamit: “Sok szerencsét Mr. Gorsky!” Az eseményeket irányító földi személyzet ledöbbent, a kirendelt “elemzők” és “megfigyelők” pedig a szívükhöz kaptak! Ez vajon mi volt? Rivális űrtársasághoz üzent volna? Kódolt üzenet egy ellen-séges “megfigyelőnek”? Átnéztek minden adatot, nyilvántartást, de nem találtak semmit. Semmit! Gorszky nevű ürhajós vagy ügynök nem szerepelt sehol! Mikor az űrhajósok visszatértek a Földre, természetesen megvizsgálták, “meg”hallgatták őket. Feltették a kérdést Armstrongnak, mi volt ez a mondat, ki az Mr. Gorsky? Ő nem válaszolt. Szám-talan sajtófórumon nyilatkoztak, feltették neki a kérdést, ami lázban tartotta az egész világot: Mi volt ez a mondat, ki az a Mr. Gorsky? Armstrong nem válaszolt, csak vigyorgott. 1995.-ben egy riport alkalmával ismét előkerült a több mint Negyedszázados kérdés, ki az a Mr. Gorsky? Az újságíró legnagyobb döbbenetére Armstrong így felelt: Mivel az érintettek már valószínüleg nem élnek, elmondhatja a történetet. Mr. Gorsky és a felesége a szomszédjukban éltek, gyerekkorában. Idősödő, csendes kis házaspár voltak. Egyszer, mikor egy gyönyörű tavaszi napon a haverjával baseballozott a kertben, a labda véletlenül átrepült a Gorsky házaspár udvarába. Ő átmászott, hogy visszahozza, és e közben óhatatlanul meghallotta, ahogy Mrs. Gorszky a férjével kiabál: “Orális szex?? Orális szexet akarsz? Majd akkor lesz orális szex, ha a kis Armstrong a Holdon sétál!

Ha választani lehet…

…Inkább fuss,ugráló kötelezz,kerékpározz,sétálj…kettlebellezz…ha teheted, a szabadban…

RESPECT!

A sikeres sportolók eredményei mögött RENGETEG munka van. A megfelelő erőnléthez, ügyességhez, átlag feletti teljesítményhez vezető út gyakran fárasztó, kimerítő és bizony sokszor lemondásokkal teli.(Megkockáztatom :sokszor unalmas is.)
Amikor mások sikereit látjuk, csak az jár a fejünkben ,milyen csúcsot döntött meg, hogyan ünneplik őt az emberek.
Mások esetében, gyakran csak az eredményeket látjuk.
Nem mindenkinek jut eszébe, hogy tisztelettel adózzon annak a munkának ,ami ezen eredmény mögött van. Ezek a sportolók sokszor nap napot követve edzenek(küzdenek) a pályán, az edzőteremben, tréningezik testüket és elméjüket.
AZOK akik ,ezt megértik elfogadják és AZOK akik hajlandóak mindent megtenni a siker érdekében, (legyen az bármilyen fárasztó és unalmas), azok megérdemlik a tiszteletet.
RESPECT!

Az “időpont”…

Ahogy ebben a postban írtam,vannak időszakok amikor….
Most már tudom mikor ér véget a “kálvária”…:)
Március második hetétől újra a régi kerékvágásban!

A kérdés…

Ezt a kérdést sokszor feltették újságírók, riporterek Schwarzeneggernek a 70-es években:
“Arnold,nem gondolja úgy ,hogy a testépítés csak divatjelenség?”
Nem ismerős?…:)