…Fedort kivizsgálták, szerencsére a CT vizsgálat nem mutatott ki sérülést…már hazaérkezett Oroszországba…,ahol a reptéren interjút adott:
foto:lifesports.ru
-”Elhamarkodottan beszéltem ,amikor bejelentettem visszavonulásomat.Továbbra is küzdeni fogok,ha lehetséges a strikeforce tornán.Biztos vagyok benne,hogy még pár mérkőzés van bennem.Még nem elemeztük ki a vereséget.A szememmel még mindig rosszul látok,most elsősorban a felépülésem a fontos.”
Most néztem ezt a filmet…megdöbbentő volt számomra,csak egy példa Louie Simmons (Westside Barbell),bevallja,hogy 36 éve él anabolikus szteroidokkal…
Miről szól a film?
Íme a leírása a kultblogról…
“…Chris Bell saját magán és családján keresztül mutatja be az anabolikus szteroidok közvetlen és közvetett hatásait, a háttér felgöngyölítése közben pedig legalább annyira fontos szerepet játszik a személyes hangvétel, mint az, hogy az utánajárás során a doppingügy elég neves szócsöveit halljuk megszólalni pro és kontra egyaránt.
Az alaptörténet onnan indul, hogy Chris bátyjával és öccsével közösen imádják az igazi amerikai hősöket: ők Arnold Schwarzenegger, Hulk Hogan és Sylvester Stallone. Elhiszik, hogy a hatalmas, dagadó izmok a kemény munka eredményei, majd a pufi, a kicsi és a tanulási zavaros nekiállnak gyúrni. Így lesz az egyikből pankrátor, másikból súlyemelő bajnok, a harmadik pedig az első doppingadagnál a homlokára csap, azt mondja, hogy what the fuck, és nekiáll dokumentumfilmet forgatni arról, hogy akkor most hogy is van ez. Út közben találkozik a kondisokkal, akik nem értik, miért akarják lecsukni őket olyasvalamiért, amihez csak nekik van közük, és eleve a nagy anti-szteroid mizéria az élsportolók miatt van, akik amúgy a szűk öt-tíz százalékát adják a szteroidfogyasztóknak. Aztán találkozik a doktorokkal, akik megmondják, hogy fel van fújva az egész, a szteroidok pedig legalább tízszer annyi betegség gyógyításában segítenek, mint amennyi baj van velük a “kozmetikai” felhasználók körében. Aztán jönnek a kontrások, köztük egy vezető politikus, akinek, mint kiderül, fingja sincs a hatályos törvényekről, és azok, akik az amerikai álom fonákját kapták, mint például az az apa, akinek a fiatal fia a teljesítményhajszolás közben lett öngyilkos. Közben pedig fel-felvetődnek a kérdések, mint hogy miért pont azokat húzzák a szteroidhasználat miatt, akik izomnövelésre használják, mikor közben ezer más módon élnek vissza ilyen szerekkel a pornóipartól a hadseregig?Vagy vajon nem tisztességtelen verseny-e, amikor a golfbajnok Tiger Woods megműtteti a szemét, hogy kétszer olyan jól lásson, mint egy jó szemű, egészséges ember?
A film szummája, a megszólaltatottak nyomán, különös módon abba az irányba húz, hogy a szteroidok közel sem olyan veszélyesek, mint általában mondják, de Chris Bell szomorú kiábrándulása az amerikai hősökből megtartja a balanszt, és jelzi, hogy valami mégiscsak nagyon nincs rendben. Sem a méteres bicepszátmérő, sem pedig a felfújt médiavisszhang oldalán. Az ellentétek közé pedig dob néhány olyan összefüggést is, amelyek humorosra hangolják a kényes kérdéseket. Mint hogy például miért áll értetlenül a doppinghelyzet előtt az a George Bush, akinek a saját tulajdonában álló baseball csapatában két illegális szereket használt és lebukott sztársportoló is van, ráadásul mindkettő azt vallotta bíróság előtt, hogy természetesen a tulajdonosok és edzők tudtak a dologről, hiszen tőlük kapták a pénzt a cuccra. Vagy ott van az a Schwarzenegger, aki kormányzósága óta egykori edzőtermében is leszedette a róla készült képeket (pedig sokan a hely ilyenformán legendás mivolta miatt jártak oda), és hangzatosan elítél minden “tisztességtelen” versenyt, holott bevallottan ő is használt szteroidokat, és a mai napig a fő szponzora a világ egyik legnevesebb body builder versenyének, ahol dícséri a dagadó izmokat, mint az igazi, nyers, amerikai erőt.
Chris Bell sokakat próbára tett a filmjével. Első körben saját családját, amelyen belül anyja például kisebb összeroppanáson ment át, mikor megtudta, hogy az összes gyereke szteroidokon él, aztán vélhetőleg a politikusok sem veregették meg a válát elismerően, miután vágás nélkül adta be azokat az interjúkat, amikben sok köszönet nincs. És hogy végülis megérte mindez Chris Bellnek? Gondolatébresztő gyanánt biztosan. Viszont a szomorú végkimenetel az, hogy a dolgok már csak ilyenek, és valószínűleg semmi sem fog változni. Mert egy olyan közegben, ahol mindenki szerekkel fújja fel a teljesítményét, ha jó akarsz lenni, megszöksz vagy megszoksz, és ezen semmilyen törvényerejű próbálkozás nem fog változtatni. És ha ezek tükrében már csak az emberek józan ítélőképességére hagyatkozunk… Hát igen, akkor ez ennyi.”
…egy rövid szösszenetet az mma és a bjj “kapcsolatáról”…(amit egyébként, én is hallottam valakitől… Akkor nem gondoltam ,hogy az élet ilyen hamar visszaigazol…
“Nem kifejezetten a Jiu Jitsu érdekel, hanem az MMA, vagyis a kevert harcművészet, ahol „mindent szabad”! Ütni, rúgni, folytani, feszíteni… ezt tartom igazi harcnak és ha most lennék a pályám elején, csak ebben törtetnék előre. Az állóharc mellett, ehhez, kétség kívül a Brazil Jiu Jitsu az a harcművészet, amely a legkomplexebb és leghatásosabb! ” Nagy Tibor-monokli.com
Egyszer volt szerencsém Tiborral találkozni,az ő barátjával együtt mentünk el V.I.P jeggyel a debreceni K-1 rendezvényre (2004.augusztus)…élmény volt akkor az első sorban ülni,bemenni az öltözőbe…akkor találkoztam pl:Tony Gregoryval (Greg Tony)…cikk a K-1.hu oldalán
…jó volt találkozni újra régi ismerősökkel pl:Süveges Szilárddal ,akivel anno ,együtt végeztük a sportoktatóit,meg egy kicsit sparringoltunk is…hm… régen volt…
A válogatott különítmény legkiválóbbika a zárónapig két – egyformán Európa-csúccsal kiharcolt – bronzzal „színesítette” a medálkészletet, és a vasárnapi zárónapon 400 m vegyesen szerzett aranyérmet Rómában.
“Tényleg abba akartam hagyni az úszást, elegem lett a faltól falig hosszakból, kissé belefásultam abba, hogy odahaza egyedül úsztam. A Los Angeles-i ösztöndíj mindent megváltoztatott körülöttem. Szeptembertől a Dél-kaliforniai Egyetem hallgatója vagyok,
olyan úszócsoportba kerültem be, amelynek tagja például az olimpiai bajnok Rebecca Soni. Együtt edzünk, versenyzünk, s mind jobb lett a helyzet, az új edzőnél már súlyzós tréningeket is elkezdtem végezni, ilyenek egyáltalán nem voltak korábban. (!!!)Átalakult az étrendem is, zöldségek, fehérjék kerültek előtérbe, az evésre, az alvásra mind jobban odafigyeltem, s hónapról hónapra egyre többet fejlődtem.”
Kevesen tudják,hogy Arnold Schwarzenegger fiatalkorában a testépítés mellett olimpiai súlyemeléssel is foglalkozott.18 éves kora előtt részt vett az osztrák bajnokságon,s meg is nyerte a nehézsúlyt.
1967-ben pedig elindult a müncheni kőemelő bajnokságon.A kő súlya 254kg, az nyer aki legmagasabbra elemeli a földtől.Arnold megdöntötte a rekordot és nyert.A képen barátjával, Franco Columbuval látható ,aki erőemelőként kezdte pályafutását,majd Arnold hatására váltott a testépítésre.
„Amikor fiatal voltam, nem rendelkeztem magamhoz való érzékkel. Állandóan féltem és sok megaláztatásnak voltam kitéve… a diáktársaim terrorban tartottak, fenyegettek engem és megvertek a bőröm színéért és a méretemért. Vézna és ügyetlen voltam…
Akkor jött Mr. Pepperman, a tanácsadóm. Ő erőteljesen „felépített” vietnami veterán volt, és ijesztően nézett ki .Fegyelmet tartott az osztályában.Egyszer valaki viccelt vele és Mr. P felemelte őt a földről és kitűzte őt a táblára. Mr. P látta, hogy rossz formában voltam, és egy októberi pénteken megkérdezett engem, hogy edzettem-e súlyokkal valaha. Mondtam neki, nem. Azt mondta nekem, hogy a pénz egy részéből, amit megtakarítottam, vegyek egy száz fontos súlykészletet Searsnél…
Hétfő jött, és engem iskola után behívtak a Mr. P hivatalába… A tornateremben megmutatott nekem tíz alapvető gyakorlatot…Azon az éjszakán hazamentem és valami jobb kezdődött az életemben…
A hetek teltek el, és én kezdtem megérezni a hatalmat a testemben… karácsonykor amikor hazaértem és megengedtem a vizet a fürdőszobában, lehúztam az ingemet. Láttam egy testet, amely nem csak héj volt ami otthont ad a gyomromnak és a szívemnek. A bicepszeim kidudorodtak. A mellkasomnak definíciója volt. Erősnek éreztem magamat. Ez volt az első alkalom, amire emlékszem, amikor arra gondoltam, tettem valamit és ezt soha senki nem veheti el tőlem…
Megtanultam, hogy semmi jó nem jön munka és bizonyos mennyiségű fájdalom nélkül. Amikor befejezek egy olyan sorozatot, amibe beleremegek, többet tudok meg magamról…Aki vassal foglalkozik, annak gondosnak kell lennie, helyesen kell értelmeznie a fájdalmat. A legtöbb sérülés, az egóból származik. Egyszer azzal töltöttem néhány hetet, hogy súlyt emeltem, amire a testem nem állt készen, és azzal töltöttem néhány hónapot, hogy nem vettem fel semmi nehezebbet egy villánál. A vas józanságra és önuralomra nevel…
Izomtömeg nem mindig egyezik meg az erővel. Az erő kedvesség és érzékenység. Az erő alatt azt értem,hatalmad van tested és érzelmeid felett…
A Vas megtanította nekem, hogy hogyan lehet élni. Az világ manapság egy nagy rohanás, az a csoda, ha nem vagy elmebeteg. Az emberek elválasztódtak a testeiktől. Ők már nem egészek.
Látom őket mozogni az irodáikból az autóikba és az elővárosi otthonaikba. Ők állandó feszültségben élnek, keveset alszanak, rosszul esznek. És rosszul viselkednek. Az egóik vadul futnak.Nekik szükségük van a Vasra…
A Vas az egyik legjobb antidepresszáns, amit valaha találtam. Nincs jobb mód, hogy gyengeséggel harcoljanak, mint erővel. Amint az elmét és testet ráébresztették az igaz potenciáljukra, lehetetlen visszafordulni…
Az Vas soha nem hazudik neked…Úgy vélem, hogy a Vas a legjobb barátom.Soha nem borul ki rajtam, soha nem fut el előlem. A barátok jöhetnek és mehetnek. De kétszáz font van mindig kétszáz font. „
- Henry Rollins-(Portré Timothy Greenfield-Banders által)
Ez a cikk eredetileg Details Magazinban jelent meg
Tesztoszteron eMagazin Anti-bodybuilding hipertrófia program Hágd át a szabályokat és építs valódi izmot!
Írta: Chad WaterburyAnti-dogmatikus hipertrófia A legtöbb izomnöveléssel foglalkozó cikket egészségügyi okokból nem tudom elolvasni – hánynom kell tőlük! Talán soha más témában nem volt még annyi dezinformáció mint az izomnövelés kérdésében. Az erőedzést tárgyaló írásokban legalább némi tudományos alap felfedezhető, de a legtöbb testépítő cikkben a józan ész és a tudomány a partvonalra kerül. Ez valószínűleg azért van, mert jobban értjük az idegrendszer működését (ami az erőfejlesztéshez kell elsősorban), mint az izomnövelés, izomláz hátterét; vagy mert az izomnövelő programok szerzői imbecilisek, akik csak a papírt akarják telefirkálni, de maguk nem tudtak 70 kilónál izmosabb testet felépíteni. Te döntsd el, melyik az igaz!
Egy szemináriumom után az egyik ismert erőedző azt javasolta, hogy reklámozzam magam úgy, mint aki meg fogja váltani a testépítést. Ezzel csak egy a probléma – én nem szeretem a testépítést! Bizony, jól hallottad, soha nem szerettem, talán nem is fogom. A legtöbb versenyző testépítőt túlságosan bebarnított, túlságosan leborotvált tanulatlan húsdarabnak tartom és az ilyen piac nem kelti fel az érdeklődésemet. Ez valóban elég durva nézet és bevallom, hogy nemrégiben kicsit megváltozott a véleményem, amikor a komolyabb testépítő közösségeknek kezdtem el cikkeket írni. Be kell látnom, hogy vannak frankó és intelligens emberek “odakint”, akik szintén a testépítés szerelmesei. Nem a “tangában rohangáló szőrtelen gorilla” bodyról beszélek, hanem a régi vágású, jófajta hipertrófiát indukáló erőedzésről. Szóval azoknak szól most ez a cikk, akik olyannak szeretik a bodybuildinget, amilyen az a korai éveiben volt.
A régi idők erősemberei voltak azok, akik ténylegesen forradalmasították a testépítést, de sajnos a módszereik nagy részben feledésbe merültek. A nagyszerű elveiket a ritka, leginkább gépekkel végzett, hatástalan body edzés vette át. Hadd áruljak el neked egy titkot: az erő- és izomnövelő edzésnek nem kell két külön dolognak lennie! Én soha nem terveztem olyan programot, ami kifejezetten csak izomnövelő lett volna, de a klienseim igen jelentős izomtömegre is szert tettek (ha ez volt a céljuk). És itt megismétlek egy fontos elvet: az izomnövekedés elsősorban a kalóriák kontrollálásán múlik. Feltételezve, hogy az alany élettanilag nem abnormális, akkor a legjobb izomnövelő program sem fog semmit elérni, ha nincs elég kalória elfogyasztva. Értem?
Most pedig fel fogok fedni némi valódi információt a tényleges hipertrófiát előidéző módszerekről, melyeket a programodba beépíthetsz némi többlet funkcionális izomért. Testépítők reszkessetek, pár szent tehenet fel fogok dobni a grill rácsra!
Öt hipertrófia elv
1) Eddz gyakran
Elsőként és legfontosabb elvként, el kell felejtened azt a kitalációt, hogy egy izmot hetente csak egyszer lehet edzeni. A régi erősemberek sem így edzettek és neked sem így kellene. Minél több izomnövekedést serkentő edzést tudtok elvégezni, annál jobb!
2) Felejtsd el az izomfeszülési időt
Ez egyik dolog, amitől rosszul leszek az, hogy az izomnövekedéshez egy széria idejének 40 és 70 másodperc között kell lenni, vagy 20-90 mp, esetleg 43.5-68.7 mp? Ez akkor azt jelenti, hogy a klasszikus 5×5 rutin nem épít semmi izmot, mert nincs meg a 40 mp? Vagy csak én vagyok egy vak marha és mindenki, aki 5×5 protokollt követ, 8 másodperces ismétléseket végez? Nem hinném! Folytatás…Chad Waterbury egy erő és kondícionáló edző (Tucson, Arizona, USA), aki testnevelés, biológia és élettan tárgyakból szerzett felsőfokú képesítést.